Az a könyv már eleve szimpátiát kelt bennem, aminek van könyvjelzője, egy keskeny kis szalag.,ami a tetejétől a könyv alján túlra nyúlik.Ez régen sokkal több esetben így volt, mint manapság. Számomra ez igényességet, az olvasóra való odafigyelést jelenti. Nem kívánja előkészületek megtételét az olvasáshoz.
Nem csalódtam a beltartalmát illetően sem. Igazán jó könyv, mégha a mondanivalójához a jó, nem is illendő jelző. Drámai, elgondolkodtató, ....
Mindvégig kérdéses, hogy mi a valóság és mi a fikkció a regényben. A külvilággal csak az ajándékos kocsival érintkező gyereknevelő intézmény néhány lakójának élete, felnövekedésük nevelőik rendjéhez idomítva. Szabályok és azok betartása vagy épp kijátszása, megszegése. Művészeti, irodalmi és természettudományos oktatás. Ők mások, nem lehet soha gyerekük. Ami nem derül ki, hogy miért? Nem ad választa arra, hogy ennek fiziólógiai okai vannak, vagy etikai. A szereplők nagyon is elevenek, természetesek.
16-17 éves korukig folyik a képzésük, majd új helyre kerülnek, ahol már oktatás nélkül, kvázi szabadon élhetnek, a körülöttük lévő világgal időnént érintkezve. Valójában mégsem szabadok, mert előbb vagy utóbb mindenki először gondozói " munkakörbe" kerül, amely során tásaikat, -ismerős és ismeretlen társaikat - gondozzák, segítik az aktuális donor műtétek után. Egy vagy két ilyen műtét a többségnek már az életébe kerül, a három "adományozás" .az már kiemelkedő élethossz, a negyedik 'adományozás' az már biztos halál, ha nem is rögtön, de rövid időn belül.
"A neven Kathy H. Harminegy éves vagyok és már több mint tizenegy éve dolgozom gondozóként...."
Furcsa, de a könyv elolvasása után újraolvasni az első oldalakat , a szikársága, tényszerű adatainak sorolása adja meg ezeknek a mondatoknak az igazi értékét. Nagyon jó köny, tele lélektani elemekkel, homályokkal, ami kicsit lebegővé teszi. S végig ott van a két kérdés miért nem lehet gyerekük és miért nyugodnak bele mindannyian , fogadják el a rájuk osztott adományozó szerepet?
Eza harmadik könyv Ishiguro regényei közül amit olvastam. , MIndegyik más, nem érzek ismétlődés, s .MIndegy k végig fenntartja az érdeklődést, és azt a megzabolázását is a léleknek, hogy ne olvassak előrébb bele. Valahogy akarom hagyni,hogy a maga rendjében bontakozzanak ki az események.mIndhárom regénynek női föszereplője volt, s oly tökéletesen formálta a személyiségüket, lelküket, hogy olyan, mintha nő írta volna. Nehéz elfogadni , hogy férfi a szerzője. A mi Dragomán Györgyünk bír ilyen adottsággal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése