Claudia Durastanti: Ismerős idegenek

 

Remek könyv volt ez is!.  Csodás, hogy a könyvtárban rendszeresen  megtalálhatók  a könyvújdonságok pár hónapos késéssel.

A kortás olasz  irónemzedék egyik tagjának könyvét    találomra  választottam ki, s nem csalódtam  A sok  papírfecni mutatja, hogy   értékes  gondolatokat, kérdéseket, felvetéseket   kaptam az írónő és  fordítója által-  

Önéletrajzi , de ugyanakkor  három szálon futó törénetsorozat ez. A  hiretelen elkezdődő középiskolás létből előre, hátra ágazó ugráló eseménysor , -ahogy ez általában mindannyiunkkal van  élettörténetünk mesélése  közben. -

Ami viszont teljesen  egyedi, hogy olyan élethelyzetbe enged  bepillantás, ami viszont csöppet sem átlagos.  Szülei süketek, -anyja  szerzett betegség miatt, apja születéstől fogva-  de nem használnak jeleléses  kommunikációt. gyermeikkel és  tágabb környeztettel sem.  A gyermekeik viszont éphallásúk, egytemet  végzett felnőttekké válnak, viszont az a szubkultúra amiben élnek, csöppet  sem predesztinálná  őket erre. 

 A gyerekkor  kimondottan szegénységben, ráadásul   Amerikában  telik. Később  nyarankét   tőltenek   1-2 hónapot  újra Amerikában, de felnövekvésük  a dél-olasz vidék, falusi környezetében  történik meg. Nagyon  izgalmas   látkép ez Szicilia  hétköznapi arcáról is. Az írónő középiskolai évei vázlatosan, az egyetmi  évei  még annál is szűkszavúbban  van elénk tárva, viszont a  munkába állás, és egy újabb ország életébe  való bepillantása ( Anglia) , részletesebben jelenik meg újra 

A kultúrantropológus, műfordító, írói  munkássága mellett  fut , testvérével közösen  a szüleikről való anyagi és egészségügyi  gondoskodás . Fontos  gondolatok, jövőt érintő  esetleges  kutatni való  terület    megfogalmazása, hogy az "ép" társadalom közelíteni tudjon pédául a süket társaik  valóságmegéléséhez, a hangokat tekintve . Hiszen bármelyikünkkel megtörténhet a  teljes  csönd "beköszöntése", s az életet   úgy kell tovább élni.